Zsófi lapja

De most térjünk vissza Attilához és Györgyihez! Szóval egy irodában dolgoztak, méghozzá úgy, hogy Attila háttal ült Györgyinek. Györgyit borzasztóan zavarta, hogy Attila már több hete ott dolgozik és még mindig nem kezdett vele flörtölni. Rettentően felháborította, hogy amíg Attila szeme előtt van, addig a férfi ránéz, beszél hozzá, kedves, de ahogy Attila látóköréből kikerül, már nem fordul utána. Úgy tesz, mintha ott se lenne. Aztán jöttek a női praktikák. Gond lett a számítógéppel, nem jól nyomtatott a nyomtató, stb. Attilát már kezdte zavarni, hogy Györgyi nem bír magával és képtelen elviselni, hogy nem ő van a középpontban, nem udvarolja körbe senki. Attila kezdett elgondolkodni, hogy vajon mi lehet a háttérben. Mi lehet az oka ennek a szinte beteges feltűnni vágyásnak? Kezdte tudatosan összegyűjteni Györgyi jellemvonásait, elemezte Györgyi viselkedését. Reggel, amikor a nő megérkezett a munkahelyére, Suzukijával úgy állt be, mint aki nem is lát. Kiszállt az autóból és mintha egy császárnő vonult volna végig a gyommal benőtt rendetlen udvaron inkognitóban. Borzasztó érzés lehetett, hogy senki nem látta, ahogy lábait gondosan egymás elé rakva billegett az iroda felé. Amikor az irodába lépett elejtett ugyan valami köszönés félét, de az minden volt, csak nem a többiek üdvözlése. Nem nézett semerre, senkire. Egyszerűen nem vett tudomást a külvilágról. Attilának az volt a benyomása, hogy a nő ahhoz az emberfajához tartozik, akik úgy reagálják le a külvilágot és az ott történteket, hogy nem vesznek tudomást róla és amit nem látnak, vagy nem hallanak, az nincs. Ez a típus, amelyik, ha lehúzza az autód oldalát, akkor villám gyorsan eliszkol onnan és nincs lelkiismeret furdalása, hiszen szerinte nem is történt semmi. Ez nagy valószínűség szerint az IQ alacsony szintje miatt van így. Az egész viselkedéséből az jött ki, hogy szégyelli, hogy egyszerű emberek között kell lennie és nem tudja feldolgozni azt a sajnálatos tényt, hogy bár ő sokkal többre hivatott, mégis le kell ereszkednie környezetéhez. Mintha valami gazdag család királylány gyermeke lenne, akinek nagy szégyen a munka és egyszerűség. Ennek kissé ellent mondott, hogy amikor az otthonról hozott ennivalót fogyasztotta. Hát az haláli volt. Általában két szelet kenyér közt volt valami. A két szelet kenyér nyomott vagy fél kilót, ferde volt. Az volt az ember érzése, hogy baltával szeletelték. Na és ahogy evett! Ebből a rettenetes szendvicsből hatalmas darabokat harapott le. Majdnem megfulladt és nem evett, hanem úgy zabált, mintha attól kellett volna tartania, hogy valaki el akarná venni tőle. Iszonyú látványt nyújtott Györgyi étkezése. Attila teljesen le volt taglózva a látványtól. Arról már nem is beszélve, hogy kezdett kirajzolódni Györgyi kettős személyisége.
Folyt. köv.

Sokak számára hihetetlennek tűnhet, de Attilát tényleg nagyon nehéz volt megkörnyékezni.
Én is megszenvedtem vele, pedig akkor még független volt. Igaz ennek már több mint húsz éve. Svájcban találkoztunk először. Én elhatároztam, hogy mindenáron megtanulok síelni.
Nem tudtam, hogyan is kezdjek hozzá. Egy darabig szerencsétlenkedtem, aztán odajött hozzám egy nagyon kedves pasi. Megkérdezte, hogy van-e biztosításom. Mondtam, hogy nincs. Akkor inkább megmutatja, hogyan kell, mert kár lenne a lécekért. Mint kiderült, ő oktató volt. Lemondta a tanítványokat és nagy - nagy türelemmel megtanított síelni. A pár nap alatt sokat voltunk együtt, sokat beszélgettünk. Megtudtam, hogy elvált, egyedül él és most igyekszik valahogyan újra kezdeni az életét. Érdekes pasi volt. Annak ellenére, hogy síoktató volt, nem volt egy kifejezetten sportos alkat. Mélybarna szeme, majdnem fekete haja és kedvesen búgó baritonja egyszerűen és észrevétlenül teljesen megigézett. Később, már itthon végre összejöttünk. Hihetetlen ágyjeleneteket éltünk át. Ilyenek még a mesében sem léteznek. Érdekes módon, egyikünk sem gondolta, hogy ebből az következik, hogy együtt maradjunk. Később aztán kialakult közöttünk egy nagyon szoros, testi, lelki barátság. Minden dolgunkat megbeszéltük egymással. Nagyon sokat köszönhetek neki. Hihetetlen bölcsessége és nyugalma a legkritikusabb pillanataimban is átsegítettek a holtponton.
Folyt. köv.

Sziasztok!
Egy nagyon jó barátom történetét szeretném elmesélni. Én már sok mindent láttam és hallottam és sok mindent megéltem, de ehhez hasonlót el sem tudtam volna képzelni.
A barátom (nevezzük Attilának) egy öntödében dolgozott, mint informatikus és termelésirányító. Ugyanott dolgozott egy nő is (nevezzük Györgyinek), mint adminisztrátor.
Az ő dolga volt a munkaügy, számlázás és ő írta a megrendelésekről a gyártás indításához a munkalapot. Hat órában dolgozott, hogy el tudja látni gyermekét, aki speciális törődést igényelt. Györgyi nem szólt jóformán senkihez. Ha meg kellett szólalnia csak krákogott. Nehezen tudta elmondani, amit akart. Amikor viszont egy férfi keveredett az irodába, akkor rögtön megváltozott. Azonnal valami fontos dolga akadt és föl, alá csoszogott, billegette magát, rázta a fenekét addig, amíg észre nem vették. Nem volt egy látványos nő. Kicsit csúnyácska, kicsit butácska volt. Nem nagyon tudott hozzászólni semmihez. Egyszerű ruhákban járt. Frizurája semmi. Melle sem sok, mondhatni semmi. Senki sem mondta volna meg, hogy egyetemet végzett közgazda. Nehéz is lett volna észrevenni, hiszen aki látta őt dolgozni az tudta, hogy a könyveléshez, számvitelhez köze nem volt. Ha több napig nem ment idegen férfi az irodába, akkor bajban volt, szinte depresszióba esett, hogy nem rázhatta magát senkinek. Egy napon Attila arra lett figyelmes, hogy Györgyi egyre többet beszélt hozzá. Egyre többször ment oda az asztalához. Attila háttal ült, ezért Györgyinek muszáj volt odamenni, ha azt akarta, hogy a férfi észrevegye. Attila egyébként nem tulajdonított nagy jelentőséget Györgyinek.
Folyt. köv.